Itthon vagyok, de nagyon szomorú!!!!!!!

Sziasztok !
 Itthon vagyok, de sajnos most meg a fényképező masinám maradt a nagy messzeségbe. Nekem már annyira hiányzik, mint egy falat kenyér. A múltkor azért nem tudtam mutatni a gobelint amit varrtam mert ott maradt, most a varromány van itthon és a drága, arany, kedves gépem maradt ott.
Egy kicsit mindig jobban kezdek feledékeny lenni. Nem is tudom mi lesz velem még haza nem kerül.
A fiamék mennek a jövőhéten egy hétre, de ők is egy kicsit messze laknak hozzánk.
Szóval jól éreztük magunkat, sokat dolgoztunk, délután, meg főztünk és pihentünk. És varrtam a pici gobelin képeket. Nagyon meleg volt és rengeteg szúnyog. Mivel én a cinkrázót használom, vagyis szeretem a legjobban szúnyogcsípésre, olyan voltam, mint egy Dalmata kutyus, csak fehér pöttyökkel.
Minden féle módszert kipróbáltunk a szúnyogok elűzésére. Villanyos, füstölős, fújós, én még az ecetet is bevetettem, több kevesebb sikerrel. Szóval az ecetes felmosás a teraszon nem segített.
De, elhessegettem a szúnyogok általi utálatom és arra gondoltam, hogy milyen jó dolgom van nekem ezekkel a kis szúnyogokkal együtt pihenni, amikor a rengeteg árvíz károsult, fertőzés veszélynek is ki van téve a rengeteg más problémája mellett. Ők talán már nem is érzik, a szúnyog csípést. Úgy, hogy inkább a szúnyogokat választom, ha lehet ilyet kérni egyáltalán.
Haza értünk és majdnem elájultunk a párommal. Hatalmas a fű, a sövény és a veteményes és virágos kert tiszta gaz. Most itthon folytatjuk a pihenést, délutánonként. Ja, és a meggyem is érik a héten azt is el kell tenni.
Azért hajnalonta varrni is fogok, amit sajnos nem tudok mutatni. Remélem azért néha benéztek hozzám!